Sólyom László menekül - politika
21 hozzászólás Írta spiral több éve
1. Nem gondolom magam radikálisan magyarnak, mélymagyarnak, és még mit tudom minek, de nemzeti ünnepen a köztársasági elnöknek leginkább otthon lenne a helye. A sajátjaival kéne ünnepelni.
2. Ha egyszer-egyszer mégis a határon túliakkal ünnepel, azt még valamilyen mértékben elfogadom. Azonban Sólyom László most már rendszeresre veszi, hogy a nemzeti ünnepen "elmenekül". És csak nagy nehezen szólal fel a randalírozó szélsőjobb ellen.
3. A románok talán provokációnak veszik, hogy már sokadszor az ő országukban, a náluk élő kisebbségekkel együtt ünnepli egy másik ország nemzeti ünnepét az államfő. Fordított esetben, ismerve a magyar pártokat, ezt talán csak az SZDSZ tolerálná...
No és MIÉRT menekül?
minden egyes bötűddel egyetértek...
Otthon üljön a négy fal között?
És az erdélyi magyarok már büdös románok, vagy mi? Ők már nem ungarische?
Spirál: ez fővesztés terhe nélkül befért volna hozzám is...
De attól még igazad van! :)
ha román nemzeti ünnepen teszi tiszteletét mondjuk a magyar miniszterelnök, akkor mit írnátok?
Boxer! Ha majd lesz arra példa, hogy a román nemzeti ünnepre hivatalosan meghivják a magyar köztársasági elnököt, majd azt irom le: áruló! De erre még azt hiszem várni kell...
@albertannamari: Ez egy jó kérdés. Szerényen bevallom nekem is csak feltételezéseim, érzéseim vannak.
Szerintem minél kevesebbet akar együtt szerepelni Gyurcsány Ferenccel.
Ha rendzavarások vannak és ellene nem tüntetnek, akkor az is rossz neki, de ha tüntetnek ellene az is.
Jól kijönni egy ilyen szituból a kormány melletti gyors, egyértelmű kiállással tudna. Erre viszont láthatóan képtelen. Ha képes lenne a kormány mellett is megszólalni, kiállni (a szélsőjobbal szemben!!!) nem kellene elmennie.
Én kb. így látom, de jöhetnek ide sokkal okosabbak is. :)
@Tagore: Azért csak jobb ha nálam olvassák el a véleményem. Főleg ha tudom, hogy erre reakciók is lesznek. Új blogként kell a reklám. :)
Őszinte vagyok? :)
@boxer28: olyankor nem támad majd mehetnéke. szerintem.
jé, most jutott eszembe, meghívhattam volna akár én is. micsoda népszerű lett volna itt is. muhaha :)))))
Spirál! Maximálisan! :)))
Hidd el nem vgyok féltékeny! :)
hmm pedig volt már példa arra ,hogy nagyromániát együtt ünnepelte "magyar" és román, na ki tudja ki volt az áruló?
@boxer28: nem az együtt ünnepléssel van a baj, hanem a közt.elnök gyerekes viselkedésével...
csak a pontosság kedvéért, miniszterelnök volt az illető....
Boxer! Gyanitom nem a román miniszterelnök. Nyugodtan nevesitsd az illetőt, a véleményem mit sem változik.
medgyessy volt az....
Megtartom a véleményem! akkor Medgyessy áruló is volt nemcsak hülye...
@boxer28: Remek diplomáciai húzás volt! Kifejezni hogy MO-nak nincsennek területi követelései, jó viszonyt akar.
Részéről ez egy gesztus volt, nem ünneplés.
Sólyom úr nem feledkezik meg a külhoni magyarokról.
Délután olvastam...lepottyantom, ha zavar, nyugodtan töröld!
Egymagunkban
Amikor a forradalmi lázban égő pesti ifjak 1848. március 15-én (kortárs beszámolók szerint esőre hajló, hűvös idő volt, akárcsak nálunk az elmúlt napokban) elindultak a Pilvax kávéházból, hogy körbejárják az egyetemeket, lefoglalják a Landerer és Heckenast nyomda egyik gépét, kinyomtassák Petőfi Sándor erre az alkalomra írt Nemzeti dalát és a tizenkét pontot, még nem tudhatták, hogy megmozdulásukkal a nemzet történelmének legfényesebb lapjaira írják be nevüket.
Még kevésbé sejthették, hogy hetven év múlva újabb történelmi tragédia következik, s hogy a trianoni békediktátummal elszakított nemzetrészek attól kezdve kisebbségként emlékeznek, emlékezhetnek a dicső 48-as eseményekre. Ám szívósan ragaszkodva a közös gyökerekhez, a közös hagyományokhoz, a közös kultúrához, szívósabban, mint akiknek nem kellett megízlelni a kisebbségi számkivetettség keserűségét. Az ünnepet kényszerből külön-külön ülték meg egészen a rendszerváltásig, azóta pedig hol rangosabb, hol kevésbé rangos anyaországi közéleti személyiségek társaságában.
A vajdaságiak idén egyedül ünnepelnek. Egymásba kapaszkodva, mint eddig annyiszor, ahogyan legnagyobb befolyással rendelkező pártunk vezetői írták elkeseredett hangvételű, itthon is, külföldön is nagy port felkavart közleményükben. A visszhang nem meglepő, hiszen tulajdonképpen lemondták a közös ünneplést Sólyom László elnökkel, azzal a magyar államférfival, aki elődeinél is behatóbb kapcsolatokat ápolt a határon túliakkal. Közösségünk nevében mondták le, az önbecsülés mindenek felettiségére hivatkozva, s mint hangoztatták: elutasítva a nyomásgyakorlást, az alamizsna odavetésének gyakorlatát. A VMSZ álláspontjához sietett csatlakozni a Magyar Koalíció másik két pártja, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is.
Az indoklás ismert: a Magyar Köztársaság elnöke elfogadta a VMSZ meghívását, hogy március 15-e alkalmából több napos, magánjellegű látogatás keretében tizenhárom helyszínen találkozik közösségünk képviselőivel, ám miután a szerb elnöki kabinet rosszallását fejezte ki a saját szempontjából kedvezőtlen időpont miatt (lásd: a vajdasági statútum körüli hajcihő, a centralizmus híveinek ádáz ellenkampánya), a vizitet néhány órásra rövidítette volna le.
E fejlemény váltotta ki a határon túliak és az anyaországi közjogi méltóságok viszonyában eddig példátlan gesztust: az államfő látogatásának a meghívó részéről történt lemondását. A VMSZ elsősorban Boris Tadić elnök kabinetjének érvelését utasítja vissza, miszerint a látogatás veszélyeztette volna „a vajdasági statútum és más fontos kérdések megnyugtató rendezését”, de nem kíméli a magyar államfőt sem, amikor közleményében leszögezi: „reméltük, hogy Sólyom elnök úr, mérlegelve mind a Tadić-kabinet imént említett fenntartásait, mind az általunk elmondott közösségi prioritásokat, úgy dönt, együtt ünnepelünk, együtt leszünk március 15-e és 17-e között”. Ezt „megdöbbenéssel, keserűséggel, a megalázottság és a cserbenhagyottság érzésével” fogadták, és nem tudtak napirendre térni felette, bár elismerik, hogy az írott vagy az íratlan diplomáciai etikett ezt követelné tőlük.
Lépésük csakis egyféleképpen értelmezhető: elvárták volna az elnök úrtól, hogy Belgrád diplomáciai úton kifejezésre juttatott aggályai ellenére, „még egyszer körüljárva a látogatás körül kialakult hullámverés aspektusait, azok várható, kiszámítható esetleges hátrányait és hozadékait”, a teljes látogatási program lebonyolítása mellett dönt. A szabadkai és a bácskossuthfalvi koszorúzás után találkozik közösségünk bácskertesi, gombosi, doroszlói, zombori, szilágyi, újvidéki, temerini, tiszakálmánfalvi, nagybecskereki, törökkanizsai és magyarkanizsai tagjaival is. Talán úgy gondolták: egy ilyen kiállás lett volna méltó a 48-as forradalmi hagyományokhoz, ez lett volna az együvé tartozás, a határokon átívelő nemzetegyesítés megalkuvás nélküli, hiteles demonstrálása. Egyszersmind annak megerősítése, hogy mi sem tartjuk magunkat másodrangú állampolgároknak, megtűrt, alázatos kisebbségnek, akiknek kötelezően alkalmazkodniuk kell a többségi hatalmasságok pillanatnyi igényeihez.
Vagyis ünneplésünket nem befolyásolhatja az, hogy a szerb reakciós nemzetféltők a Sólyom-látogatást a vajdasági autonómia ügyének megtorpedózására használhatják fel, egy leendő észak-bácskai magyar körzet rémével és az elcsatolás veszélyével riogatva a koszovói ügy miatt egyébként is mindenfajta autonomizmust hisztérikusan elutasító nacionalista tábort.
Helyes volt-e ilyen megfontolásból lemondani a közös ünneplést, vagy sem, ki-ki maga döntse el vérmérséklete szerint. Valóban egyedül kell ünnepelnünk, egymásba kapaszkodva, vagy el kellett volna fogadnunk a módosított látogatási programot? Elfogadni azt, hogy az elnök úr egy későbbi, Boris Tadić kabinetjével egyeztetett időpontban bonyolítja le a tervezett körutat. Nem kellett volna mégis nagyobb diplomáciai érzékkel és kevesebb virtussal kezelni ezt az érzékeny kérdést? Ezt is mérlegelhetjük. De azt is meg kell vizsgálnunk: mit nyertünk volna azzal, ha a kifogásolt elnöki magánlátogatás olyan feszültségeket gerjeszt a két ország között, annyira megmérgezi a légkört körülöttünk, hogy hosszú időre akár meg is akaszthatja a pártjaink által megfogalmazott autonómiaterveket.
A vélemények eltérhetnek. Ám aligha vitathatók el Sólyom László érvei, aki döntése indoklásában a szerbiai magyarság hosszú távú érdekeit és a két ország közötti jó kapcsolatok fenntartását emelte ki. Ez nem meghátrálás, ez nem meghunyászkodás, ezek egy államfő szempontjai. Akinek külföldi látogatásai – akár magánjellegű, akár hivatalos látogatásról van szó – csakis a diplomácia szigorú szabályainak betartásával bonyolíthatók le. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a vendéglátó országgal diplomáciai csatornákon át megbeszélik és egyeztetik a legapróbb részleteket is. Ez természetesen nem a pártapparátusok ügye, és nem kapcsolható össze 48-cal, kár presztízskérdést csinálni belőle.
J. Garai Béla 2009. március 14., szombat
És lőn, hogy itthon volt a Nemzeti Lobogó felvonásán, és részt vesz a most zajló állami ünnepségen... kár volt megelőlegezni a "menekülést".
@Seafalcon: Még szerencse!
"Szerintem minél kevesebbet akar együtt szerepelni Gyurcsány Ferenccel." (2-es hsz) Tehát nem az hogy egyáltalán nem.
Ezt kénytelen volt megtenni. (Elmúlt években is.)
Kínosan menekül, hogy a szélsőjobb és a Fidesz-tábor összemossa Gyurcsánnyal. Egyenesen Romániába "menekült" jó pontokat szerezni.